Azt hiszem minden a középiskola első osztályában kezdődött,mármint hogy pénzt, sikert és jó csajokat akartam úgy ,hogy jóformán semmivel sem voltam tisztában azal kapcsolatban ,hogy ezt hogyan is lehet elérni.A középsulit a legtöbb gyereknek válasszák ,és ezzel Én is így voltam.Megadtam egy irányt ,hogy mit szeretnék tanulni Édesanyámék pedig kiválasztották az iskolát.A suli egy tőlünk 10 kilométere lévő kisvárosban(szándékosan nem írok helység neveket)  volt és mint akkor szinte mindenki(2001-et írunk) Én is informatikát akartam tanulni és programozó akartam lenni.Nem ismertem senkit ott vagyis még is egy másik gyerek a faluból is oda jött tanulni de mivel konkrétan már legszívesebben akkor is szögbelövővel jugatam volna ki ezért nem beszéltem vele túl sokat.Az osztályomba főleg jómódú szülők gyerekei voltak egy két cirkuszember volt csak de azokat elég gyorsan el is búcsúztatuk mert a tantestület talált okot a kirúgásukra.Aki maradt azokal jól elvoltunk fasza osztály kovácsolódott össze.Sosem felejtem el akkor jöttek be a kamerás mobilok,amik természetesen az aranyifjaknak az osztályból megjelenés után 2 nappal már a zsebükbe volt és Én irigykedtem.Persze csak magamba.Tudtam hogy lehetne nekem is hisz a szüleim nekem is megteheték volna hogy vesznek de nálunk otthon mások voltak a játékszabályok nem voltunk elkapatva.Nekem meg elkezdte baszni a fantáziámat hogyan lehetne nekem is olyanom....úgy gondoltam hogy az a belépő azok közé akik hétvégén a helyi bárba járnak ahova csak "tagok" mehetnek és a jó csajok körbe ugráják őket,na meg persze státusz szimbólumként tekintetem arra a tárgyra és elkezdtem kisakkozni hogyan szerezhetném meg.Ehhez elkelet telnie egy évnek és 2002-ben immár kemény 15 évesen jött a lehetőség.Kaptam új gépet amiben volt cd író(akkoriban az nagy szó volt!) és elkezdtem másolgatni lemezeket amivel a suliban szereztem egy jó barátot a negyedikesek közül (mai napig barátok vagyunk),akire felnéztem és baszott büszke voltam hogy egyáltalán szóbál Velem.Ő volt Gábor alias Cupa akinek mind a két karja ki volt varrva váltól csuklóig ,és olyan Mercedeses pecsét gyűrűje volt hogy azt a erdélyi cigány vajda is megirigyelte volna.Végre volt már valaki akit ismertem "fentről" de még mindig kevés volt a stex a zsebembe.Mint minden magyar emberben bennem is megfordult a gondolat hogy ha nekem nincs és kell,akkor olyantól kell "kölcsön" venni akinek van és nem feltétlen veszi észre hogy nincs annyi amennyinek kellene lennie.Nálunk a sulibüfét akkoriban a mi osztályunk csinálta mivel az egyik srácnak az apja élelmiszerbe utazott és így mi ,már mint az osztály csinálta a büfét a srác apja hozta a kaját(csoki ,süti, péksütemény ,üdítő meg ilyenek)és az osztály zsíros haszonnal adta el amiből a haszon az osztálypénztárba vándorolt.Minden héten másik két osztálytárs volt beosztva minden nap hogy a 20 perces illetve két 10 perces szünetbe nyissanak ki és árulják a portékát ,minek a hasznából majd jól elmegyünk kirándulni osztályostul mindenestül év végén,mindezt hetente,fejenként 500ft ért tették ami mondjuk úgy hogy nem igazán motivált(ezért nem is álltam addig be a pultosok közé) ,hisz úgy gondoltam hogy az még éhen halni is kevés.De akkor jött a szikra!Beállok Én is pultozni és sikkasztani fogok!Akkor még nem tudtam hogy ezért elkezdtem gondolkodni.Úgy működött az egész ,hogy a pénz egész héten az egyik pultosnál volt(aki mindig ugyan az volt,név szerint Peti csak a "másod" pultos volt mindig más) egy páncél kazettában amihez csak neki volt kulcsa és pénteken az osztály pénztárossal együtt elszámoltak amit egy füzetbe vezetek a pénzt pedig az osztálypénztáros rakta el ezek után úgy ahogyan a füzetet is.Az osztály pénztáros az a kretén Balázs volt akivel egy faluba laktunk de mint említettem nem állt volna távol tőlem egy szög belövővel móresre tanítani,magyarul nem igazán komáltam....................Folyt.Köv

Egyenlőre ennyi holnap este folytatom a történetet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.