Szóval miért is mesélem el ezt a történetet?Hát talán emiatt a kurva magyar valóság miatt.Azért mert azt látom hogy az átlag embereknek nincsenek céljaki,sőt akinek van/volt az is lemondott már róla.Azt azért tisztázuk hogy az nem cél véleményem szerint hogy kifizetem a havi rezsit kajálok meg talán egy picit tudok félre is rakni, valamint nem célként értékel a minimálbérért való rabszolga munkát se.Én úgy gondolom ha valaki igazán akar valamit az el is éri azt.Gondoljatok csak bele,közép iskolába minden srác tuti verdáról álmodozott,hogy majd azzal jól meg mutatja mennyit is ér és Ő lesz a város/falu bikája és a csajok körbe ugráják a család pedig büszke lesz rá, és az anyukája vasárnap a mise után, mikor érte megy a pici fia a család szeme fénye a vadonatúj 530-as BMW-vel büszkén mondhatja:ez az én fiam!.De sajnos ezek az ambiciók kb adig tartanak még el nem kezd dolgozni max havi 130 ezerért.És itt most mindegy hogy diplomás vagy nem,mert ha nincs ismerős aki segít elhelyezkedni akkor bizony max ennyi lesz a kezdő fizu és nem több.Ilyenkor a legtöbb embernek átértékelődnek a céljai,pl már lemondott a BMW-ről és azzal nyugtassa magát,hogy nem azért nem vesz BMW-t mert nem teheti meg ,hanem mert a nagy városbana a panel előtt, el se férne igazán,meg hát sokat is fogyaszt és nem gazdaságos hazza járni vele hétvégente vidékre a szülőkhöz,ahova természetesen nem feltétlen azért megy,hogy lássa az ősöket hanem inkább költség hatékonyságból feltankolni kajával.Ezért marad a Suzuki vagy más hasonló kategóriás autó ami kicsi keveset fogyaszt és amivel sajnos beolvad az ember a tömegbe.Hosszú távú céljai közt már nem a szép két szintes családi ház szerepel vidéken,mendencével,és jakuzzival,hanem annyit össze spórolni amenyivel egy 8 milliós 42m2-es fővárosi panel "lízingelését" el lehet kezdeni és ennek a hiteljét még további 20 évig nyögni.Ekkor is nyugtatgatja magát ,még pedig azzal hogy nem azért nem veszi meg álmai házát vidéken mert nem teheti meg,hanem azért,mert ott úgyse találna "normális" munkát,meg hétvégente ha úgy van nincs hova menni szórakozni.Bár a szórakozás abban kimerül,hogy hétvégén a legközelebbi kocsmába lemegy meginni két sört,mert hát sajnos többre nem telik.Majd amikor meg lát valakit aki nagy autót vezet,és csinos lány ül melete és látszik hogy anyagi problémái nem igen vannak akkor irigy lesz.Ekkor azt gondolja ,hogy ez egy buzi és még hasonló jelzőkel illeti magában.Pedig mélyen belül tudja,Ő is ilyen akart lenni.Gyorsan végig szálguld emlékei szuper sztrádáján,majd(sajnos)arra a következtetésre jut,hogy az élete jól úgy ahogy van.Remélem ezzel egy páran magukra ismernek és elkezdenek hajtani a céljaik után

Tegnap ott hagytam abba ,hogy azon morfondíroztam hogyan sikkasszak  az osztály pénzből úgy ,hogy az ne tűnjön fel senkinek.A történethez hozzá tartozik az is,miért is küldtem volna az örök vadászmezőkre az osztály pénztáros Balázst(alias Ragyás).Ő találta ki az Én gúny nevemet ami abból jött neki hogy a hátam tele volt pigment foltokkal (amit azóta már leszedetem) és szerinte olyan voltam mint egy dalmata.Baszotul rosszul eset mert amúgy is kisebbségi érzésem volt miatta(nem nagyon jártam strandra pedig így utólag nem is volt annyira gáz) ez a kretén meg még minden nap emlékeztet is rá.Na szóval......elkezdtem pultozni a sulibüfébe,és nagyon jó barátok lettünk a Petivel is.Sokszor szóba került hogy egyikünknek sincs stexe úgy ahogy kellene szóval illene vilantani egy kis tallért.Egyszer felvázoltam neki elképzelésemet miszerint ha én lennék az osztálypénztáros Ő pedig maradna ugyan abba a pozícióban,(mármint fő pultos) akkor lenne egy ötletem amivel kaszálhatnánk egy kis zsozsetát.Igazából nem is sikkasztás volt a tervem hanem használni az osztály pénzét.(osztályfőnökünknek csak minden hónap utolsó péntekén kellet elszámolni a pénzel és az áruval is)A képlet nagyon egyszerű volt: több árut veszünk az osztály pénzből amit viszont nem vezetünk fel a füzetbe.Először ezt a többletet értékesítjük,az ebből származó hasznot zsebre tesszük a tőkét pedig vissza az osztálypénzbe,valamint másolt cd lemezeket pult alól értékesítünk zsíros haszonnal amiket persze én gyártok otthon.Peti miután végig halgatot,egy szót se szólt ,de mikor rá néztem láttam hogy a valuta jelek pörögnek a szemében de mire meg szólalhattam volna rá vágta: Benne vagyok!Ám volt egy hirtelen áthidalhatatlanak hitt probléma: hogyan leszek én az osztály pénztáros?A ragyás nem igen adja át dalolva a helyét.Így hát meg beszéltük,hogy délután találkozunk és kiagyaljuk hogyan is oldjuk ezt meg,hisz gondolatba már mindketten elköltöttük egy harmadik világbeli ország éves költségvetését.Délután a sulival szinte szembe lévő füstös,talponálló kocsmába találkoztunk és egy kávé ,valamint egy cigaretta mellett elkezdtük kifundálni ördögi tervünket. Két órával ,fél doboz cigivel és négy kávéval később kész tervünk volt. Be kell mártani a ragyást,de úgy ,hogy lehetőleg a suliból is repüljön,úgy is egy kretén volt senki se csipázta csak elviselte.És hát persze  az utód kérdése nem lehet kérdéses mivel én voltam a legjobb matekos az osztályból.Tehát a terv:Rá kell kenni hogy le nyúlta a raktár készletet.Ezt csak egy módon lehetett meg tenni:a büfé kulcsot ő rakta el minden pénteken elszámolás után és mivel csak egy kulcs volt,azt terveltük ki, hogy másoltatunk kulcsot a büféhez(hétköznap Petinél volt) és hétvégén mikor mindenki úgy tudja hogy nála van az egyetlen kulcs, megdurantjuk a raktár készlet egy részét,majd hétfőn Peti jelzi az osztályfőnök felé ,hogy az oroszok már a spájzban vannak és hát meg dézsmálták a raktárkészletet.De ez nekünk nem volt elég....biztosra akartunk menni szóval minek után ez kretén bolondult az ezüstért(szinte minden ujján volt ezüst gyűrű,plusz egyéb ezüst ékszereket is viselt) azt tettük bele még a tervbe hogy valahogy a táskájába csempészük Peti ezüst karkötőjét amit majd úgy ad elő ,hogy otthagyta pénteken a büfébe.Így azt fogják hinni hogy vissza ment a karkötőért és ráadás képen lopott még a raktárkészletből is.Miután ördögi tervünket működőképesnek itéltük,kitűztük az idő pontot,2 hét múlva kell meg csinálni szombaton,lesz valami rendezvény régi diákoknak és családjaiknak tehát bemehetünk szinte feltünés mentesen a suliba,a következőképen:elvegyülünk a tömegbe.A kulcs másolásával kezdtük,vagyis kezdtem mert ez a feladat nekem jutott.Nem volt ám egyszerű kör,mert a Jó Isten és a tizenkét Apostol sem tudta volna megmondani hol másoltathatok kulcsot.A kis városban nem volt ahova jártunk és fogalmam se volt hol lehetne.De aztán beugrott megnézem(nem nem az interneten,minek után az akkor még nagyon körülményes volt) a szaknévsorba!Találtam is egyet abban a kis városban ahol az Apai nagymamám lakot/lakik,csak egy baj volt, 50km-re volt és busszal nem tudtam úgy eljutni oda,úgy hogy egy délután meg legyen mert szar volt arra felé a közlekedés(hisz csak egy délutánra lehet nálam a kulcs).Így Cupa segítségét kértem(a negyedikes Span)aki egy délután elvitt kocsival meg várt és haza is vitt.Nem kérdezett semmit,ez jó volt mert nem kellet legalább hazudnom.

És most megint fojt.köv amint lesz megint egy kis időm írni.

Azt hiszem minden a középiskola első osztályában kezdődött,mármint hogy pénzt, sikert és jó csajokat akartam úgy ,hogy jóformán semmivel sem voltam tisztában azal kapcsolatban ,hogy ezt hogyan is lehet elérni.A középsulit a legtöbb gyereknek válasszák ,és ezzel Én is így voltam.Megadtam egy irányt ,hogy mit szeretnék tanulni Édesanyámék pedig kiválasztották az iskolát.A suli egy tőlünk 10 kilométere lévő kisvárosban(szándékosan nem írok helység neveket)  volt és mint akkor szinte mindenki(2001-et írunk) Én is informatikát akartam tanulni és programozó akartam lenni.Nem ismertem senkit ott vagyis még is egy másik gyerek a faluból is oda jött tanulni de mivel konkrétan már legszívesebben akkor is szögbelövővel jugatam volna ki ezért nem beszéltem vele túl sokat.Az osztályomba főleg jómódú szülők gyerekei voltak egy két cirkuszember volt csak de azokat elég gyorsan el is búcsúztatuk mert a tantestület talált okot a kirúgásukra.Aki maradt azokal jól elvoltunk fasza osztály kovácsolódott össze.Sosem felejtem el akkor jöttek be a kamerás mobilok,amik természetesen az aranyifjaknak az osztályból megjelenés után 2 nappal már a zsebükbe volt és Én irigykedtem.Persze csak magamba.Tudtam hogy lehetne nekem is hisz a szüleim nekem is megteheték volna hogy vesznek de nálunk otthon mások voltak a játékszabályok nem voltunk elkapatva.Nekem meg elkezdte baszni a fantáziámat hogyan lehetne nekem is olyanom....úgy gondoltam hogy az a belépő azok közé akik hétvégén a helyi bárba járnak ahova csak "tagok" mehetnek és a jó csajok körbe ugráják őket,na meg persze státusz szimbólumként tekintetem arra a tárgyra és elkezdtem kisakkozni hogyan szerezhetném meg.Ehhez elkelet telnie egy évnek és 2002-ben immár kemény 15 évesen jött a lehetőség.Kaptam új gépet amiben volt cd író(akkoriban az nagy szó volt!) és elkezdtem másolgatni lemezeket amivel a suliban szereztem egy jó barátot a negyedikesek közül (mai napig barátok vagyunk),akire felnéztem és baszott büszke voltam hogy egyáltalán szóbál Velem.Ő volt Gábor alias Cupa akinek mind a két karja ki volt varrva váltól csuklóig ,és olyan Mercedeses pecsét gyűrűje volt hogy azt a erdélyi cigány vajda is megirigyelte volna.Végre volt már valaki akit ismertem "fentről" de még mindig kevés volt a stex a zsebembe.Mint minden magyar emberben bennem is megfordult a gondolat hogy ha nekem nincs és kell,akkor olyantól kell "kölcsön" venni akinek van és nem feltétlen veszi észre hogy nincs annyi amennyinek kellene lennie.Nálunk a sulibüfét akkoriban a mi osztályunk csinálta mivel az egyik srácnak az apja élelmiszerbe utazott és így mi ,már mint az osztály csinálta a büfét a srác apja hozta a kaját(csoki ,süti, péksütemény ,üdítő meg ilyenek)és az osztály zsíros haszonnal adta el amiből a haszon az osztálypénztárba vándorolt.Minden héten másik két osztálytárs volt beosztva minden nap hogy a 20 perces illetve két 10 perces szünetbe nyissanak ki és árulják a portékát ,minek a hasznából majd jól elmegyünk kirándulni osztályostul mindenestül év végén,mindezt hetente,fejenként 500ft ért tették ami mondjuk úgy hogy nem igazán motivált(ezért nem is álltam addig be a pultosok közé) ,hisz úgy gondoltam hogy az még éhen halni is kevés.De akkor jött a szikra!Beállok Én is pultozni és sikkasztani fogok!Akkor még nem tudtam hogy ezért elkezdtem gondolkodni.Úgy működött az egész ,hogy a pénz egész héten az egyik pultosnál volt(aki mindig ugyan az volt,név szerint Peti csak a "másod" pultos volt mindig más) egy páncél kazettában amihez csak neki volt kulcsa és pénteken az osztály pénztárossal együtt elszámoltak amit egy füzetbe vezetek a pénzt pedig az osztálypénztáros rakta el ezek után úgy ahogyan a füzetet is.Az osztály pénztáros az a kretén Balázs volt akivel egy faluba laktunk de mint említettem nem állt volna távol tőlem egy szög belövővel móresre tanítani,magyarul nem igazán komáltam....................Folyt.Köv

Egyenlőre ennyi holnap este folytatom a történetet.

 Új még Nekem ez a Blogosdi szóval sok mindent nem tudok még ,de gyorsan tanulok.

Szóval....Pénz beszél, beszédes közmondás vagy mi is legyen ez de ,hogy k*rvára igaz az biztos.De a pénz nem boldogít (szintén közmondás) ez egy nagy baromság. Fix hogy olyanok találták ki akiknek világ életükbe nem jött össze semmi,nem vitték igazából semmire de mikor a kocsmában szóba került az anyagi helyzet(és ezzel párhuzamosan az is,ki menyire vitte)valamit mondani kellet és erre a pár szóra mindenki akinek igazán nem jöttek össze a dolgok azok elégedetten bólogattak.Ekkor emberünk kaján mosolyal az arcán  konstatálta hogy ez bizony nagy duma és a fél világ átvette ezt a baromságot.Mert hát az igazság az hogy igenis boldogít és beszél is.Aki mást mond az hazudik.Ezekre a tényekre szeretnék rávilágítani ebben a történetben amit most elmesélek Nektek.